2017. február 13., hétfő

Ecoprint workshop Annással


Nagy élmény volt a múlt szombati fonalfestő alkalom, sok érdekes és hasznos információval, értékes tapasztalatokkal lettem gazdagabb. És persze egy motring saját készítésű ecoprint csipkefonallal.
Az ecoprint fonalfestés az egyik legszebb boszorkányság, amit kipróbáltam, pedig elég sokat kalandoztam a gyógynövények világában: évek óta készítek gyógynövénykivonatokat, tinktúrákat, macerátumokat, és növényi vizeket gyógyászati és kozmetikai célokra, használom az illatuklat az aromaterápiában, a formájukat inspirációként, amikor motívumokat tervezek a kerámiáimra, és persze a színeiket a különféle textilfestési eljárásokban. A fonalfestéssel először négy éve próbálkoztam, akkor még ételfestéket használtam hozzá, erről ITT esett szó. Három éve, mikor kezembe került Kemendi Ágnes könyve, elvarázsolt a növényi fonalfestés is, lásd ITT és OTT. Az ecoprint technikát szintén ekkoriban, külföldi blogokon láttam először, és persze azonnal ki kellett próbálnom - egyelőre pamutvászon textilekkel játszottam, az erről szóló bejegyzések ITT találhatók.

Most végre elérkezett az ecoprint fonalfestés ideje is, amikor nem a növények levével, főzve festünk fonalakat - ez homogén színeket eredményez - hanem a növényi részek lenyomatait gőzöljük a motringba, amely színes foltokat képez a motringon, ami a megkötött holmikon szép élénk színfolt-játékokat eredményez.

Íme néhány fotó Ecoprint workshopról, amelyen bepillanthattunk Annás kertjébe:

A játék a fonalrétessel kezdődött. Mindenki maga keverte a színeket. Én lilakáposzta, gránátalma darabokba és fagyalbogyóba ágyaztam a motringomat, majd szórtam rá hagymahéjat és brazilfaport is (a paletta vöröseit ez utóbbi hozta létre).


A kötözött palacsintákkal folytatódott:


Majd jött a gőzfürdő - mi pedig boldogan kötögettünk és dumáltunk órákon át a csodálatos káposztaszagú párában, ami köztudomásúlag szépítő hatású... legalábbis a fonalakra nézve mindenképp:


A bugyrokon átütő, sokat sejtető színorgia:






 Türelmetlen és izgatott kiváncsisággal vittük haza a forró kis batyukat:


Én még egyet gőzöltem rajta, hogy még élénkebb színeket nyerjek, 24 óra múlva aztán kibontottam. Megsült a rétes:


A tölteléket a komposztra szórtam. A fonalam ekkor így festett, főleg a hideg orogonalila és a narancs dominált benne:



Amikor kimostam, a még nedves motring ilyen lett: a lila hideg kékké változott, amit narancs és arany foltok díszítettek.

Ezen a pontok kérdeztem meg a férjemet, hogy neki hogy tetszik. Azt válaszolta: "Olyan, mint egy hatvan körüli, jóságos tekintetű finn asszony... ööö... aki szociális területen dolgozik. :-)"
 
 Ahogy elkezdett száradni, és egyre jobban oxidálódtak a színek, és felfedeztem rajta rózsaszín foltokat is:


Amikor teljesen megszáradt, a sárgák és kékek találkozásánál megjelent a zöld szín is:

+ lásd a legfelső képet!

Most már a szivárvány minden színében tündököl - eléggé meseszerű színpaletta, egyre inkább kislányholmit tudok elképzelni belőle. Kíváncsi vagyok, milyen lesz felgombolyítva, megkötve... könnyen elképzelhető, hogy a színek összemosódnak majd a kötött felületen, és az összkép majdnem szürke lesz... de az is lehet, hogy egy színes virágos réthez hasonlít majd.

Anna a következő ecoprint kurzust március 11-én tartja, ajánlom szeretettel minden kíváncsi boszorkányjelöltnek!

Ami a további textilfestési eljárásokat illeti, tavaly ilyenkor Hajgató Sára (Botanika) shiborikurzusán is részt vettem, amelyen a japán batikolási technikákkal és az indigófestés fantasztikus kémiájával ismerkedtünk meg, ami a legbonyolultabb gyönyörűség az összes között - erről akkor nem született poszt, majd később bepótolom. A közeljövőben készülök ecoprint selyemfestésre is, illetve a nyári kánikulában szeretnék egyszer a napon érlelt növényi festéssel is megpróbálkozni.

2017. február 6., hétfő

Egy kis zöldség

Még az ünnepek, azaz a karácsonyfa alatt ütöttem nyélbe ezt a kis zöldcsíkos apróságot. Egy éve kötöttem a gyerekeimnek sapkákat nyakmelegítőkkel (ITT esett róla szó) - hordták is akkor egy kicsit, majd gyorsan kinőtték. A kisebbik fiam idén minimalista korszákát éli, amihez sima, fekete, gépkötötte sportsapka és a polársál dukál. A nagynak meg fázott a füle a kicsi fejfedőben, így a sapka fejebúbját visszabontottam, a maradék fonalból kicsit magasabbra kötöttem.
Hevenyészett hétfőreggeli fotó, tíz perccel becsöngetés előtt.
A maradék fonalakból pedig, a nyakmelegítő mellé - mert az inkább csak enyhe időben használható, kötöttem egy sálat is. Nem sálat, valójában kendőt, konkrétan Cameo-t, de hosszában eléggé nyújtva blokkoltam, így a formája egy baktusnak felel meg. Drops Big Merinoból készült.

2017. január 31., kedd

A Füvesasszony kardigánja

 Kicsit le vagyok maradva a kötésdokumentációval, pedig az utóbbi másfél hónapban sok dolog történt. Befejeztem egy kardigánt, például, még tavaly. Azt, amelyikhez a fonalat különféle növényekkel festettem, és már egy évvel ezelőtt nagyjából el is készült. Csoda tudja, hogy az utolsó szemek lekötése, és a legdurvább művelet, a szálak eldolgozása után miért is telt el még 11 hónap az utolsó simításokig, azaz a gombok felvarrásáig, az ujjak összevarrásáig?

Épkézláb fotó helyett csak néhány amatőr szelfivel szolgálhatok:

Az első kép színhű, épp ilyen ragyogóan sárgás.
Kicsit rövid lett - lustaság - de azért kényelmes. Kicsit szúr, de elviselhető ( a mély színeknek ára van: a fémsók sprődebbé tették a finom merinót bizonyos fonalaknál, pedig mind merino, csak más féle... főleg azoknál, amiket a timsón kívül még vasgálicba is áztattam a végén.). Kicsit túl tömör, mert kicsit vastagabb tűvel lett volna optimális megkötni, de akkor direkt ilyent akartam. Lehet hogy egy mosás és blokkolás minden téren segítene egy kicsit, de még nem szántam rá magam.

Szóval kicsit savanyú, de az enyém, és nagyon szeretem, egészen izgalmas, mondhatni boszorkányos érzés végigtekinteni a csíkjain, hogy: ezt a dió festette, ezt a bodza, ezt a hagyma héja, ezt a gilisztaűző varádics, ezt meg a kajszi levele... Ritkán ilyen avarszínű a kedvem, de akkor nagyon - olyankor illik hozzám.

A színek pedig így keletkeztek:

2016. október 17., hétfő

Serenity, a magam módján

A különféle szürkészöldeskékes színek mindig levesznek a lábamról. A Balaton, hát persze.
 Különösen hajlamos vagyok elcsábulni, ha fonalakról van szó. Ahogy az előző, türkizes kendőt befejeztem, máris elkezdtem egy újat. Ez a fonal (Drops Alpaca 7323-as mix) sokkal inkább vízszínű, tompa, visszafogott szürkés szín, aligzöld, de közelről kékek és natúr drappos krémszínű szálak vannak benne. Álomszép. (Akkor vettem, amikor épp nem is akartam vásárolni, de a seszínű webshopos kép után a fonal valóságos arca olyan izgalmas és elbűvölő volt, hogy nem tudtam otthagyni.) Valami teljesen mást terveztem belőle készíteni, Nina egyik hasonló, de gyapjú-bambusz összetételű fonalával szerettem volna társítani, ami olyan lett volna, terveim szerint, mint a fényes víz felett gomolygó puha köd, egy októbervégi napon. A két fonal textúrája ugyan elütött valamennyire, de a színük túlságosan is hasonlított, így nem egy izgalmas kontraszt lett volna a két fonal házasságából, hanem inkább csak egy zavaró disszonancia. Ezért úgy döntöttem, hagyom mindkettőt külön kibontakozni. Két és fél gombolyag alpakából készült ez a kendő, amit a saját fejem után menve alakítottam holdsarló formájúra (elkezdte úgy, mint ahogy ezt kell,  egy szakaszon hajlítottam az íven úgy, ahogy itt történik, párszemenként)majd aztán, néhány random lyuksor után a Serenity mintája mellett döntöttem, ebből tettem rá egy kis egységet, végül pikókkal zártam - mert a pikó nagy barátom lett az idők során, sőt, ez már valóságos mánia,  mindenre pikót kívánok. :-)


2016. október 3., hétfő

Cameokorszak, első felvonás

Ez a kendő már legalább egy hónapja elkészült, csak a fotózás hiányzott a mutogatásához. Igaz, eddig nem is hordtam még, mert olyan fura arányai vannak, annyira hosszú, és ehhez a hosszúsághoz olyan nagyon keskeny, hogy meg kell vele barátkoznom (ha minden kötél szakad, sálként), illetve újra szeretném blokkolni úgy, hogy nem hosszában, hanem széltében nyújtom inkább.
(Ez persze nem akadályozott meg abban, hogy azonnal elkezdjek még két másik Cameo kendőt :-D  - az egyik eleve gyereksál lesz, a horgolt baktus kötött alternatívájaként, a másikat viszont nagyobbra kötöm vékony fonalból, hogy elég széles legyen... igaz, így egyúttal nagyon hosszú is lesz, de majdcsak megtanulom, hogy másképp viselni, mint a vállkendőket.)
Ahogy már itt is írtam róla, a sötétebb fonal 10 deka Zitron Ecco, merino, a Bilum által festve, a kékesszürke pedig Annás mákszirommal festett, gyapjú-selyem-kasmír fonala, 5 deka mindkettő közepes vastagságú fonal. Mindkét fonal színéért rajongok, ez a színkombináció nagyon én vagyok, úgy érzem. Ha beköszönt az ősz, és újrablokkolom, szélesebbre, le sem veszem majd a nyakamból ezt a kendőt.

...és itt készül a következő:

2016. augusztus 16., kedd

Gigantikus ginkgo kendő

Végre elkészült a fél éve kezdett, apránként, csigalassúsággal kötögetett Ginkgo kendőm. A Ginkgo csipkemintája nagyon tetszett, rég fájt rá a fogam, de a kicsi kendőcskéket nem szeretem, mert nyáron kardigán, télen meg sál helyett hordok kendőt, de nyaklánc helyett soha. Így hát ezt igazán nagyra növesztettem, a mintát oldalanként 6 helyett 11-szer ismételtem meg, így a háromszög átfogója több, mint két méter lett. Olyan mint egy nagy pléd, bele lehet burkolózni, viszont a zoknifonal vékonysága miatt kecses darab. Sokáig tartott, de megérte. 
 A Balatonon és oda(onnan) vezető utakon kötöttem bele a legtöbbet:
A csipkerész aztán már három nap alatt elkészült - mert nagyon élvezetes kihívás volt, igazi flow, akkor is, ha a kendő mindkét oldalán adott munkát - igaz, néha összekevertem a négyféle fogyasztást, a legutolsó sorba pedig végképp belezavarodtam, de mivel nincs olyan vadul blokkolva, nem feltűnő.
 Nina festette ezt a csodálatosan szép, zöldeskék színű fonalat - konkrétan Sheepish Twist 100g/ 400m (80% extrafinom superwash merino és 20% poliamid, de utóbbi nem érződik) Juniper árnyalat. Az egyik kedvenc színem ez a Balatonba kevert petrolkék - amit a képek nem elég hűen adnak vissza.

2016. július 26., kedd

Az első Cameo



Mondanom sem kell, hogy az előző posztban mutogatott félkész dolgokat azóta se fejeztem be, most mégis újat kezdtem. Jó ideje szemezek ezzel a Cameo kendővel, de valahogy eddig nem volt merszem hozzá. Most hirtelen felindulásból nekiugrottam, és hála az internet csodálatos világának, sikerült nagy nehezen megfejtenem mind a "kf/b", mind a kendőszéli lépcsős pikók titkát.
Az eredeti mintát, ha jól látom, sockból tervezték, de én viszonylag vastag fonalakat választottam hozzá: A csodálatos, szürkésbarna összhatású, de valójában bordóval és zöldesszürkével tarkított sötétszürke merinó fonal Zitron Ecco, a Bilum által festve, a kékesszürke pedig Annás mákszirommal festett, gyapjú-selyem-kasmír fonala. Mindkettő egy csoda, eleve egymáshoz vettem őket a Kacskaringón. Annás fonalait itt láttam először élőben, fantasztikusan szép finomságok! (Ezen a fonalvásáron egyébként főleg Malabrigot szerettem volna nézni és venni, mert az Aguas árnyalat izgatta a fantáziámat, dehát ők nem voltak ott, viszont volt helyette ez a két csoda, és további vízszínű csodák Ninánál, úgyhogy gyorsan megvigasztalódtam, a piac farkastörvényei kegyetlenek :-P ).

Ezekkel a vastagabb fonalakkal jó robosztus lesz a kendő a lustakötés miatt, mintha horgolt holmi lenne, persze könnyebb annál, de iszonyú meleg paplan lesz, azt hiszem... viszont legalább gyorsan elkészül. A lustakötés nem a kedvencem, az már biztos, kötni sem, kinézetre sem, és érzetre a vastag hullámkarton szerkezete sem, dehát a képeken olyan szépek ezek a kendők, ezért nagyon kíváncsi vagyok a végeredményre. Ha bejön, akkor Nina csodás, bronzos-türkizes, fingering fonalával is játszok egy ilyent nemsokára. 

2016. július 12., kedd

Utazóskötős poszt

A múlt heti nyaraláson végre volt idő pihenni, és kötögetni:
Ez amolyan feltételes reflex: ahogy kilépek a munka és háztartás bűvköréből, automatikusan nyúlok a kötőtűimhez, és el se engedem hazáig, minden alkalmat megragadok.
 Kicsit úgy vagyok ezzel, mint Hamvas Béla a borral: inni mindig mindenkor, minden körülmények között lehet.
Ez egyébként egy kardigán lesz. A KTF fonalat nyáron se rossz kötni, mivel olyan madzagszerű a beavatásig, nem melegít annyira a paplanná növögető kötemény. És a vastagabbik olyan üdítően haladós: már csak egy ujj hiányzik.

Egy bőröndnyi fonalat és kezdeményt vittem magammal. Haladtam kicsit a ginkómmal is:
 ...és horgoltam néhány afrikaivirágos blokkot is... hát egyszer majd csak meglesz az ötven darab:

2016. július 3., vasárnap

Hajrá f

Ezer éve nem csináltam semmit a fonalaimmal, hacsak azt nem számítjuk, hogy egyszer fotózási segédeszköznek használtam az egyik (egy éve) félkész kardigánomat, mert a malabrigo sock persia annyira passzolt a kék tálam mázának árnyalatához...

Most viszont! Ez a hajráf ajándékba készült egy tündéri szőke kislánynak, akinek az anyukája nagyon szereti ezt a mályvás-barnás-zsályás színvilágot a kisasszony ruhatárába csempészni. (Jó lett volna még bele valamilyen haloványabb fáradt rózsaszín vagy púderszín, dehát nem volt, az utolsópillanatos ajándékoknál az ember abból főz, amit a speizban talál.)
Horgoltam pár virágot, és pár bimbót (szellőrózsákra és hunyorokra gondoltam közben), lásd fenn, aztán rávarrogattam sorban egy hajráfra, amit előzőleg ezen a középső szakaszon körbehorgoltam.
 A macska meg nem hagyott fotózni... bár lehet, hogy csak fel akarta próbálni, de majd inkább a tulajdonosán próbálom lefényképezni.

2016. április 28., csütörtök

Nagymama virágai

Három éve kezdtem el ezt a nagyinégyzetes huzatot, tavaly ősszel horgoltam rá a hátulját, de csak most sikerült beletenni egy kispárnát, és elhelyezni a kanapén - nem szoktam elhamarkodni a kis puha cuccaim készítését :-)

2016. március 30., szerda

Növényifestett cikkcakksapka

Hát, lehet, hogy a chevron minta már olyan rég van divatban, hogy ki is ment belőle, sőt, biztosan az ombre iránti lelkesedés sem tart már sokáig, ennek ellenére én épp most kötöttem bele ezeket egy még-épp-hogy-csak-trendi sapkába. De mivel a trendek úgysem annyira foglalkoztatnak, illetve, egytől egyig mindet épp a végén, vagy csak az elmúltával kezdem el megszokni és megkedvelni, ha egyáltalán megkedvelem, így aztán ez a sapka épp hozzám való. A növényi festésű fonalakból , miután megkötöttem a kardigánomat, még maradt egy csomó, és a színes-mintás kötést (nem tudom mi a neve, intarzia?) is ki akartam próbálni idén. A dologhoz EZ a sapka hozta meg a kedvem, és EZ, de nem akartam egyből egy előre adott mintával gúzsbakötni magam.
Azt hiszem, a színes fonalak váltogatása nem az én műfajom, nem élveztem a műveletet különösebben, és nem is vagyok elégedett a végeredménnyel. Bár az öblítés-szárítás után elfogadhatóbb lett a kötéskép, mint amilyen előtte volt (lásd a második képen), de még mindig nem az igazi. De azért nem bánom, hogy kipróbáltam.

A sapka alapszínét bodza adta, az első cikkcakk gilisztaűző varádics, a második sárgarépa levele és hagymahéj, a harmadik pedig zölddióburok.

Egy kis koratavaszi kaland volt ez - és azt hiszem, sapkából idén elég is lesz ennyi. Jöhetnek a kendők és a kardigánok!