Állóvíz

Nyáron, a balatoni nyaralásra vittem magammal ezeket a Balatonszínű fonalakat (nem teljesen az a tompazöld, annál élénkebb, de engem arra emlékeztet). Akkor kezdtem el ezt a kendőt, majd a hazafele úton jól elrontottam, mert félrecsúszott a középvonal, így tíz sort le kellett bontanom az aljáról. Gyászoltam rettenetesen, napokig is, azt a többórányi felesleges munkát, de nem ezért nem folytattam azóta, hanem idő és utazás hiányában (csak házon kívül kötök, ez történelmileg így alakult). Persze ez is csíkos, ez is merino-alpaka (ugyanaz a zöldes alpaka, mint a kardigán csíkjai, a merinóból meg már született egy kendő korábban). Az alján a szegély csak a tarka fonalból készül majd, viszont elképesztő, hogy nem emlékszem, hogy melyik mintát is akartam én megkötni? A tapasztalat tehát azt mutatja, hogy aki ilyen nagy időhiánnyal és ilyen előrehaladott demenciával kénytelen élni, az ne hagyjon abba semmilyen projektet, mert végképp elveszti a fonalat.

Rövidujjú gyakorlókötemény

Hónapokkal ezelőtt, már júliusban elkészültem ezzel a kardigánnal, csak elfelejtettem feltenni ide. Nagyon szeretem, bár csak saját kútfőből kötöttem, és kötés közben hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ez hiba volt: érdemes az okosakra hallgatni. Az elején a gomboláspántok passzéja persze alul-fölül összekapja a kardigánt, és nem szép a nyakkivágás íve sem, meg az alsó passzé sem... Persze, lehet, hogyha blokkolnám, sokkal szebb lenne, de erre még nem szántam rá magam. Aztán a nyakán a szemeket négy egyforma szemszámra osztottam el (illetve 3 + 2 fél), de sokkal komfortosabb lett volna, ha az ujjaira kevesebbet számolok, csak hát mélyebb kivágást szerettem volna, bonyolítás nélkül... de nem lehet mindent megúszni. Meg aztán az én kerek alkatomon nem is kifejezetten előnyös ez a fazon, sőt, de kivételesen nem bánom, mert annyira vágytam egy ilyen rövidujjú kardigánra :-) Viszont a színét, a méregzöldbe vegyülő sejtelmes szürkészöldet azt nagyon szeretem!

Zsarátnok kendő

Megkötöttem ismét az Oaklet shawl-t.
Ez a nyolcadik általam készített kendő, a másfél év alatt, amióta tanulgatom a kötést és a horgolást az inspiráló, kedvet hozó barátnők jóvoltából.
Pannonhalmán kezdtem, Kapolcson folytattam, aztán a keleti végekre, Túristvándiba menet-jövet fejeztem be, úgyhogy ez egy igazi holiday kendő (mert a pihenés is, és az alkotás ideje is szent idő valamiképpen).

Egyszer már elkészítettem, abból az általam színátmenetesre festett merinóból, ami a blog fejlécében is látható, de aztán azt elajándékoztam. A fonal fele megmaradt, a minta nagyon tetszik, egyszerű, kedves, visszafogott az a kis csipke a szélén, de most szerettem volna nagyobb méretben megkötni, mert eredetileg elég kicsike még blokkolás után is. Összepárosítottam egy vékony, barna színű Drops Alpacával, és csíkosan váltogattam a két fonalt. A csipkés szél elkezdése előtt még kötöttem bele két sort egy padlizsános lila maradékfonalból (Barka Felhő Marseilles) mert a színes fonalban is sok a lila, a domináns vörös árnyalatok mellett. A kis lila felületek remekül harmonizálnak a sok padlizsánszínű ruhámmal, a rézvörösek viszont nagyon szépen kontrasztban vannak a lila hátterekkel, de fel tudom venni barna, narancs-hennavörös ruhákhoz is... sokat fogom hordani. Az összehatás valahogy tényleg az izzó parázsra emlékeztet engem.

Nagyon bejön nekem ez a merino-alpaka párosítás, blokkolás után annyira könnyű, de mégis nagyon puha és meleg:

Egyébként, ha jobban belegondolok, az el nem ajándékozott köteményeim közül egy lett csak egyszínű (plusz két horgolt), de három csíkos kötött kendőm is van már, sőt, kötöttem nemrég egy csíkos rövid ujjú kardigánt is. És most arra vágyom, hogy egy türkizzöld sk-festett fonalat szintén csíkosra kössek Holden kendővé. Kell is a zöld, mert alig van ilyen színű kendőm, zöld ruhám viszont rengeteg, és ez tűrhetetlen :-)

Kipróbáltam a növényi fonalfestést is

Ilyenek lettek az első próbálkozások (a képernyőn sokkal élénkebbnek, telítettebbnek a színek, pedig a valóságban szebben összesimulnak):

Minden növényből a fonal tömegének többszörösét, 2-4szeresét főztem meg festőlének.
Jó móka volt. Más kérdés, hogy amire festettem - egy csíkos kardigánhoz - jó lesz-e ez a négy szín együtt... most egy kicsit túl színesnek tűnik. Bár, mielőtt megszáradtak volna, és a bodza egészen padlizsán volt, nem ilyen szürkés-barnás-padlizsán, akkor nagyon harmonikusnak látszott.
De ezt még eldöntöm később, egyelőre örülök a szép színeimnek.

Dokumentáció

Ábel fiam nagyon sóvárgott egy kék angrybird-re, azóta, hogy tavaly horgoltam egy pirosat egy ismerős gyereknek. Akkor félig el is készült az övé, majd úgy eltettem, hogy csak most találtam rá a rengeteg gombolyag között. Gyorsan befejeztem, mielőtt még egyszer elbújik (kifejezetten távol ülő szeműt kért).

Közben készülget egy (mármegint) csíkos kendő is :

Övtáska

 Mikor kitaláltam, hogy elmegyek Kapolcsra, kigondoltam egy nagyobbacska övtáskát is, amibe több dolog fér, mint az eddigi, lapos kis tasakokba, amiket régebben varrtam.
Azt a virágmintát terveztem rá, amit mostanában kezdtem el a kerámiáimon is alkalmazni.
A táska a kisfiam egyik régi, tompa kék farmerjának szárából készült, a virágrátétet is itthoni anyagmaradékokból, régi ruháink darabkáiból vágtam ki.
A virág minden rétegét kivágtam kartonból, a textildarabokat ráhajtogatva a kartonra megvasaltam, feltűztem, és úgy varrtam fel apró öltésekkel. a végén kevés dísztűzéssel láttam el, hímzőfonallal.
Belefér minden, olyan, mint egy kis retikül, meg még tetszik is - boldog vagyok.

ilyen volt hímzés előtt

Égből pottyant rokka

Hihetetlen dolog történt velem: lett egy rokkám!

Még télen született meg bennem a vágy, hogy fonni szeretnék (kipróbálni egyszer, legalább...) aztán öt hete kaptam gyapjút, aminek a tisztább részét jó sok munkával ki is mostam. Közben a világba is kiáltottam a kívánságomat és a facebookon, hogy ha valaki tud rokkát, kölcsönbe, és/vagy rokkán fonni képes nénit, lehetőséget, bármit, az szóljon... Ajánlottak többen is nagyon olcsón szép rokkát, de röstelltem volna negyvenezer forintot elkölteni csak úgy, játszásiból, mikor az utóbbi hónapokat betegállományban töltöttem a gyermekem miatt....
A tisztára mosott gyapjút még meg sem kártoltam, csak félretettem, azzal, hogy majd egyszer talán jobbra fordul a sorsa, sőt, meg is feledkeztem róla, amikor egyszer csak a barátnőm beállított ezzel a rokkával. Egy néni adta neki a faluban, mert már nem volt rá szüksége, ő meg rám gondolt :-)
És MŰKÖDIK! Igaz, hiányzik róla néhány alkatrész, amit még ki kell sillabizálni, és pótolni, de  a pedálja már így is forgatja a kereket! Elmondhatatlanul örülök neki!!!

Annak bizonyítéka ez, hogy a gondviselés nem csak az élet fontos területein működik közre, hanem az ilyen haszontalan, csacska kis női vágyak terén is :-)

Már csak egy kézi kártolóra kell beruháznom, és indulhat a móka!
(Mellékesen megjegyzem: a büdös gyapjú mosása annyira nem lett a kedvenc elfoglaltságom, lehet, hogy erre nem sűrűn vállalkozom majd a jövőben... még szerencse, hogy gyönyörű, festeni és fonni való kártolt gyapjakat is lehet kapni! :-) )

Istállószagú bárányfelhők

A húsvéti locsolkodás közben kiderült, hogy a barátaink udvarán, néhány más jószág társaságában éldegél egy merino birka is. Felcsillant a szemem, és megkértem, hadd legyen az enyém a gyapja! Tegnap jött a birkanyíró bácsi, aki el is viszi a gyapjút, de ezt külön tették, és megkaptam én - köbméternyi báránybunda. (Ajándékba, mert úgyis csak fillérekért vették volna át.)
Most szedegetem belőle a szalmát, és más növényi maradványokat, illetve a nagyon mocskos (trágyás) részeit külön szedem (szerintem ezzel nem vacakolok, kidobom a komposztra). Szerencsés, hogy egyben van az egész, mint egy paplan, vagy bundakabát, így könnyű vele bánni, viszont van némi averzióm a szagával és a piszkos faggyúval kapcsolatban, ami a kezemre tapad.Mosás után nagyobb élmény lesz vele bánni, gondolom, de ezért meg kell küzdeni. Nagy vidámság, ennek ellenére is, mert egy régi álmom teljesült!
Nézegetem már egy ideje, a Harmatcseppek blogon, és másutt, hogy hogyan kell kimosdatni a retkes szőrt, a kártolással meg a fonással kapcsolatban meg megkeresem majd az illetékes falubeli nénit, és megkérem, hogy tanítson meg rá - és adja kölcsön a rokkáját :-) és akkor megfonom. Lesz, amit előtte festek, szöszként, ételfestékkel, és lesz, amit utána, növényekkel... jaj, de jó lesz!
(Nem mintha tudnék ilyen helyi szakértőnéniről, de nem létezik, hogy nem létezik, és nem találok legalább egyet, legalábbis bízom benne. Esetleg a falumúzeum illetékeselvtársnőjét is megkérdezem... ha a múzeumi rokka nem is működik, egy kézi kártoló eszköz csak van ott valahol...)

a gyapjú birka felőli fele elég szép...

...kívülről viszont ilyen piszkos

Így fest egy tincs közelről - ez vajon tényleg merino? Nagyon puha tapintása van mindenesetre.

Táskarekonstrukció

A következő projekt, amibe most belefogok, ha vége felvarrtam a gombokat is a most elkészült (!) kardigánomra, egy horgolt táska lesz. Az egyik barátnőm kedvenc, régi táskája már használhatatlanul szétszakadt, de annyira szerette, én meg annyira szeretem őt, hogy készítek neki egy hasonlót. Ilyen a régi:

A műanyag karikákat újra felhasználom (ennek a körbehorgolásátol kissé fázom, hogy szép lesz-e?).
(Utóirat: közben szétbontottam a táskát, a karikák eredetileg egy elég vastag, merev, kötélszerű fonallal voltak körbehorgolva, a (Catania) pamutfonal nem ilyen szépen áll rajta. Úgyhogy rendeltem húszcentis bambuszkarika táskafület, és ezzel ki is pipáltam, remélem, a táskahorgolás legrázósabb részét.)
A megfelelő színű fonalakat még tavaly megvettem. (Bespájzoltam a gyönyörű Gilice árnyalatokból, mikor megtudtam, hogy ez is megszűnik a Barkánál, mint annyi más klassz fonal...)

Horgolt táskák terén eddig még csak ilyen kis apró tarisznyákat hoztam össze, kislányoknak szülinapra:

Úgyhogy remélem valahogy korrektül meg tudok birkózni majd ezzel a kihívással...

Hogy mást is boldogítson

Még mindig textilfestek, de a puszta élvhajhászaton túl most célt is találtam neki: ajándékba készült a "festmények" nagy része. Szép volt az a délután, amikor a kisház tornácán tarkállottak, vibráltak a színesre batikolt anyagok.

Az első képen baloldalt egy nagy terítő szárad, jobb oldalt pedig egy párnahuzat (készen vettem régebben az Ikeában - könnyű átváltoztatni így egyedi ajándékká!). Köztük egy gyerekruha  - a kimoshatatlan foltokat így is el lehet tüntetni, ha olyan jó ruhadarabról van szó, amit érdemes még megmenteni.

 A pólókat rokon kamaszfiúknak festettem. (Munkaruházati boltban kapható nagyon jó minőségű fehér póló olcsón.) A jobb oldalinak csak a középső részét hajtogattam, az alját és a tetejét egy hígabb festékben áztattam, hogy ott ne legyen mintás. Legközelebb olyant készítek, hogy a póló nagy része egyszínű lesz (szürke, mondjuk), és a közepén pedig egy húszcentis sávban a legvadabb szivárványt batikolom...

 Lett még egy szürke-zöld:

 Meg egy sárgás-zöldes-kékes. Ennek a pólónak annyira örült a kamasz keresztfiam, hogy le sem vette, míg náluk voltunk, pedig azért a kamaszoknál sosem egyértelmű, hogy mivel találunk célba... :-)

 Még egy nagyméretű terítő/függöny készült, kékkel, hatszögletű mintával, de az is lehet, hogy lapszoknyát varrok majd belőle.

 A korábbi textilek némelyikébe pedig naplókat kötöttem. A hímzéssel nem vagyok elégedett, de Zsófi, úgy tűnt, így is örült neki!

Shibori, még mindig

 Nem tudok betelni vele, egyre csak tobzódom, vadulok, és az a baj, hogy festés közben mindig újabb ötleteim támadnak, és máris azt tervezem, hogy legközelebb mit festek majd... óh, jaj.

 Ez a csillagminta egészen elképesztő, annyira mutatós:

...pedig pofonegyszerű elkészíteni! Így jött létre:

Ez a szivárványos csiga meg egy hippis batik-klasszikus:

Úgy készül, hogy az anyag közepét felcsippentve tekerni kezdjük a textilt, míg az egész egy koronggá tekeredik össze. Folpackkal kibélelt lábosba tettem, és tortaszelet-szerűen nyomtam rá a festéket fecskendővel:

Próbáltam indigószerű színt kikeverni a nem indigókék Procionokból, középkékből és feketéből. Nem tökéletesen az a kék árnyalat, de az illúziója megvan:

 Kipróbáltam vele a hatszögletű mintázatot is, aminek csak az éleit mártottam a festékbe:

Egészen varázslatos, amikor kinyílik a csomag:

Elégedett vagyok a végeredménnyel is:

 Száradás után világosabb lett kicsit:

 Végül még egy színes rácsot is festettem, ezúttal több fehérrel (a sötétkékbe nem belemártottam a textilt, hanem csak ecsettel rákentem a hajtogatott élekre egy kis festéket):

 Ez a darab így nézett ki bontás előtt:

és közben:

Az a jó ebben a technikában, hogy bármit, bárhogyan is csinálja az ember, mindenképpen csodálatos lesz a textil!

Én Procion festéket használtam, mert tudtam venni valahol (ITT, de a bolt webshopjában csak adószámmal lehet vásárolni, cégeknek, vállalkozóknak, sajnos) ami azért jó, mert hidegen is lehet használni, és szép élénk színeket ad. A Columbus azt hiszem, csak melegen működik, de pasztellszíneket talán hidegen is el lehet érni vele. Viszont ha főznénk a textilt, akkor a hosszú idő alatt lehet, hogy beszívódna a festék a köteg belsejébe is, és akkor nem lesz mintázat.
A vásznat be kell avatni, persze, és utána be kell áztatni erősen mosószódás vízbe (a Procion így működik). Lehet, hogy aztán a szódás anyagot meg is lehet szárítani, és úgy használni később, ha előre sokat elő akar készíteni az ember, de én kicentrifugálva, vizesen hajtogattam festés előtt.
A festékbe mártogatott kis csomagokat nejlontasakba kell tenni, hogy úgy álljon 24 órát, de ha nem is annyit azért minél többet, mondjuk egy éjszakát. Kibontás után kiöblítem, míg színes lé jön belőle, szárítom, és kész. :-)

(((Egyébként Polyák Ildikónál olvastam egyszer, hogy a Prociont úgy is lehet használni, ha olyan kirobbanó, "kozmikus :-) " márványozott színkavalkádot szeretne festeni az ember, hogy a textilt jól meggyűrve egy vödörbe tesszük, jégkockákkal borítjuk be, aztán tetszés szerint rászórunk ebből a festékből, majd 24 órára elfelejtjük.)))

Tegnap éjjel belekóstoltam a shiboriba

dehát evés közben jön meg igazán az étvágy, így ahelyett, hogy nyugodnék békében, még, még, még akarok belőle! :-) Hogy miért, mire jó ez nekem, azt még nem tudom - majd csak felhasználom egyszer valamire ezt a néhány kis textilt -, de ez most nem is számít, beszippant a "csinálás", a játék öröme! A festésé is, de az egynapos várakozás után a kis kötegek kibontása az az igazán nagy flash, a finom kis részletek felfedezése...

A fentieket vizesen fényképeztem le, szárazan kicsit fakóbbak lettek. Procion textilfestékkel készültek.

 

Folytköv, ez egészen biztos.