Na, így már mindjárt más

Egy kis kávé, és máris szebb színben látom a világot, meg a kendőmet:

(mármint, kávés átfestéssel)
 Hiába, a rózsaszín szemüveg nálam nem alapértelmezett állapot, nem tudtam mit kezdeni vele :-)

Rózsika

Elkezdtem tegnap egy ilyen rózsaszínes játékot, arra gondolván, hogy a hétvégén esedékes utazás alatt legyen mit kötnöm, de aztán rájöttem, hogy ez túl rózsaszín nekem.

Szeretném megkötni ezt a kendőt, és azt hittem, jó lesz nekem ez a fonal, a bordós gyapjú, amit szürke Libikókából festettem át, és ez a szintén kézzel festett, kicsit váltakozó árnyalatú kissé mályvás fáradtrózsaszín, ami félig alpaka, félig merino, a Fonalclubtól. A valódi színe valahol az én fotóm és a bolt fényképe között van:

A két fonal együtt most mégis azt hiszem, túl rózsaszínnek bizonyul, túl hidegnek, nem nekem való ez a feeling, lányom meg nincs. Úgyhogy kár volt elsietni a motring felgombolyítását, most megint motringba kell tekernem, aztán kicsit festeni a rajta, és úgy megkötni... De mivel fessem, hogy kicsit még tompább mályva, még fáradtabb legyen? Jót tenne neki vagy egy halványszürke tónus (világos rózsaszínes-szürke) vagy egy drappos. Utóbbit talán kávéval el tudnám érni, az önmagában tejeskávédrappra festi a fehér gyapjút... Szürkét meg inkább csak szintetikus festékkel, mert fekete ételfestékem sajnos nincs, bár biztos létezik....

Tudom, sapka!

Ősszel, Hódmezősvásárhelyen a gyerekeimnek is elkezdtem kötni egy-egy sapkát és sálat. Karácsonyra terveztem odaadni neki, de csak január közepén sikerült befejeznem, az anyósülésen, amikor egy ízben hosszabban autóztunk a balatoni rokonainkhoz.

 A világos Ábelé (neki barna a szeme) a sötét Marcié, mert neki meg kékeszöld. Mindkettő Red Heart gyapjú fonal, amit tök puhának hirdettek a webshopban, de mégis megijedtem, hogy nagyon fog szúrni, mikor elsőként a Marci háromszögletű baktusát megkötöttem belőle, mivel az lustakötés, és ezért valahogy sokkal sprődebb lett a felülete a hurkok miatt. Azért elviselhető, Marci szerint nem is szúr, de engem zavarna. (Nem szerettem meg a lusta kötést most sem, nem annyira tetszik a látvány.) Utána Ábel sálja már sokkal kellemesebb érzetet keltett. Viszont a színátmenetes fonalak átmenetei a sálakon (bár a csíkosság kívánatos) túl konkrétak nekem. Ezért, és mert a DK fonal túl vékony lett volna önmagában a sapkákhoz, amikor jeges szél fúj (én rendületlenül várom a telet!) két szálat fogtam össze belőlük. Két színátmenetes szálat, mert volt belőle elég:

 És beleszerettem ebbe, ahogy a színek így sokkal árnyaltabban szövődnek össze, sokkal izgalmasabban keverednek, kicsit átlagolódnak a fonalon lévő színek, de azért a színesség megmarad. Rájöttem, hogy ez nekem sokkal jobban tetszik, mint a szimpla foltos kötéskép a színátmenetes fonalakkal. Kicsit olyan, mint azok a szívfájdítóan szépséges kendők, amiket kézzel font (kétágú) fonalakból kötöttek.