2015. április 7., kedd

Kardigánkorszak

Mivel a munkám az egyik szenvedélyem is egyben, minden iskolai szünet kezdetén nagy sóhajtással veszem tudomásul, hogy most egy ideig nem tudok kimenni a műhelyembe. De a bezárt ajtó végre kinyitja a többit: az ünnepek alatt van idő nyugodtan együtt lenni - legalábbis a gyerekekkel, mert a férjemet el-elszólíja az olykor egzotikus hivatása egy rövid időre, például teve nehézellés, vagy kenguru fülműtét miatt. Ilyenkor - túl a nagytakarításon, sütés-főzésen - lelkiismeret-furdalás nélkül lehet kötögetni is, vagy akár összekötni a kellemest a kellemessel: családi filmnézés közben kötni. (Ez nagyon ritka mulatság.) Most például az Így neveld a sárkányodat 1-2. alatt belekezdtem ebbe az alpaka kardigánba, aminek az unalmassága kifejezetten üdítő a csupacsipke kendő után. Pontosabban az egyszerűsége, mert a csipkemintát az ezredik sorra sem tudtam megjegyezni, folyton a kottából kellett játszanom.
(A filmet pedig sokadszorra láttuk, nekem is nagy kedvencem, megunhatatlan, talán azért, mert a fiaim sok vonása olyan szívmelengetően párhuzamos a főhős rokonszenves karakterével, az egyéni látásmódtól, a különleges érzékenységen és intelligens humoron át az állatok iránti rajongásig...)
így növeld a kardigánodat :-)
Ezennel elkezdődött a kardigánkorszakom (ami rám is fér, mert a két turkálós kardigánomon túl az összes efféle ruhadarabom még a múlt ködébe vesző, boldogult leánykoromban szegődött mellém). A fonal pedig szerelem, gyönyörű, hogy mennyi sokféle színű szöszből áll... talán ezért olyan ezerarcú, mint egy kaméleon: hol barna, hol szürke, hol fenyőzöld, hol kékeszöld kardigán lesz ez, a környezet színétől függően.

Húsvét hétfőn, míg a családom locsolkodott, én pedig vártam a (nem tömegesen) felbukkanó ismerős apákat és fiaikat) szintén nem volt más dolgom a kötésen kívül. Az asztalunkon a húsvét több textilügyi vonatkozása is látható:
...például ezek a húsvéti textilnyulak, amiket a gyerekeim helyeztek el a váza mellett. Pár éve kaptam egy kedves asszonytól, ő készítette, húsvéti tojásostól, bádogvödröstől, hihetetlen precizitással. Alattuk Kósa Gabi szépséges szövött konyharuhája, amit rendszerint terítőnek használok, hogy "vidámodjunk fel néha".
 A tojásokat idén is textilfestésből maradt festékkel festettem, a pirosakat ételfestékkel, a kékeket meg azzal a fagyalbogyós festőlével, amiben a csodás-kékes fonalaim keletkeztek:
 Tavaly is ugyanezt a gombolyag-technikát alkalmaztam: vékony dekortapaszt tekertem a tojásra, és nem tudtam betelni a geometrikus-rajzos mintázattal. (Annyira, hogy azóta kerámiában is készült hasonló.) Tavaly zöld volt, azt is azzal az ételfestékkel festettem, amit annakelőtte szintén egy fonalfestéshez kevertem, és ez a szép, meleg fűzöld alpaka csipkefonal lett belőle (ami még mindig nem tudja, mi is akar lenni, ha nagy lesz):

2015. április 3., péntek

Piroska és a béka

 Elkészült végre a Dane kendőm, amit januárban kezdtem el...

... Makovsky Martina hipergyors segítőkészségének köszönhetően, aki, mikor a Barka Bisztón ilyen árnyalatú, maradék Kiss The Frog fonal iránt érdeklődtem, elküldte nekem azt a fél gombolyagot, amivel az utolsó három sort be tudtam fejezni, mert most éppen nem kapható. A csomagban két pirostojás-gombóc volt, és egy nyúl. Annyira kedves :-)
Nem annyira tetszett a kendő eredeti szegélye, ezert kipróbáltam egy másikat, és nekem így sokkal frappánsabbnak tűnik, elégedett vagyok. :-) Az eredeti lezáró szakaszból csak egy sort kötöttem le, amelyikben a tulipánok csúcsos befejezést kapnak, plusz a visszáját, de sima kötéssel, majd leláncoltam, úgy, hogy a virágcsúcsokon legen egy-egy pikó. (Ezt a pikózást februárban tanultam meg a Holdennel, bele is szerettem nagyon.)
Kiss The Frog fonallal most dolgoztam először. Őszintén, illik hozzá a neve... Ahogy egy békát, úgy ezt a fonalat sem jó beavatás előtt megtapintani, de a kötésnél ugye ez elkerülhetetlen, és nekem kellemetlen volt ez a madzagszerű, durva textúráját simogatni fél kilométeren át (pedig az agyagtól, gipsztől nekem sem túl babaposi finomságú a bőr az ujjaimon.) De a mosás során tényleg megpuhult (és rengeteg színt eresztett, de nem lett világosabb). Úgyhogy a végeredmény nagyon tetszik: olyan, mintha egy 170 centi hosszú, nagy puha, meleg plédbe burkolódznék :-) Mellesleg, a fonal kivételesen finom, szépséges színárnyalatai miatt abszolút megéri megcsókolni a békát!

(Találtam egy olyan Dane változatot is, aminél a kendőtest sima, csak a szélén jelennek meg a csipke, nekem úgy is nagyon tetszik (a szegélyét kivéve).)